Túl vagyok az eső egyetemi hetemen. Kaptam jót is, rosszat is, némely tárgyakban csalódtam (hol pozitív, hol negatív értelemben), a kollégium kibírható, a bulik nagyon jók. Ennyi röviden. Szegedi felsőoktatási intézményben tanuló barátosnémtól várnék egy beszámolót, ha olvassa ezt. Az előző hetemet mégis valami más határozta meg. Egyes emberek nem tudnak megváltoni és hibavaló újabb meg újabb esélyt adni nekik, mert egyszerűen nem tudnak élni vele... Persze ilyen értelemben az is hibás, aki ezt megteszi, de akkor sem lehet összehasonlítani a kettőt. Én elhiszem, hogy nem a rossz szándék vezérelte, de az már túlmegy mindenen, hogy sokadszor csinálja meg ugyanazt. Most kéne annak jönnie, hogy igen, számomra megszűnt létezni, stb. Sajnos ez sem megy, bár én is belátom, hogy talán ez lenne a legjobb megoldás, nekem legalábbis mindenképpen és jelenleg kevéssé érdekel, hogy annak a bizonyos embernek (még a történtek után is annak tartom) esetlegesen nem. Nem fogok bosszút állni, nem fogok semmit tenni ellene, nem az én dolgom, hogy ítélkezzek, ezt majd ott fent elintézik helyettem és ő is meg fogja még bánni az utóbbi 5 évet és amiket tett... Máshogy is lehetett volna és nem rajtam múlt, hogy így lett. Azt hiszem az utolsó esélyét játszotta el, már így is sokan nem értették, hogy miképp' tudok megbízni benne és úgy tűnik Nekik volt igazuk... Ellenben, aki ismer tudja, hogy képtelen vagyok teljesen ignorálni őt... Tehát ez van.
Drága E, ha valamikor erre jársz és olvasol, írj már egy sms-t, e-mailt, bármit. :)
Kedves F!
Neked nincs különösebb mondanivalóm (abban sem vagyok biztos, hogy szoktál itt olvasni), de azért annyit mégis, hogy remélem most kegyetlenül lelkiismeret-furdalásod van és talán végre, először(?) átérzed, hogy mit csináltál és, hogy mi mindent megtettem volna érted. Most meg kéne köszönnöm azt, amikor éppen Te voltál a boldogságom forrása (hiába voltak ezek nagyon rövid időszakok, ellensúlyozták volna a többit, mikor az ellenkezője volt igaz), de sajnos ezek után nem megy... Soha nem mondom, hogy soha, de mostmár semmit sem tudok ígérni Neked...
